Tapasztaljuk, hogy a Magyar Gyógyszerészi Kamara 2023. évi tisztújításakor mind a területi, mind az országos választások során számos érdekességnek lehetünk tanúi. Számomra ez az erőfeszítés elképesztő.
Lehetséges, hogy a MGYK tisztségviselői választás alkalmával kapok néhány percet, hogy vázoljam a hivatás fejlesztésével és a köztestületünk működésével kapcsolatos gondolataimat, javaslataimat, de lehet, hogy nem. Eddig (az áprilisi bejelentés óta) egyelőre nem kaptam. Tudom, a választásetika nem fért bele a 75 oldalas Alapszabályba, így ilyen nálunk nincs is.
Tanulságos volt azonban a Magyar Orvosi Kamara múlt heti tisztségviselői választását megelőzően tapasztalható szakmai nyilvánosság. Az elnök- és vezető tisztségviselő jelöltek több alkalommal tudtak találkozni, megvitatva egymással elképzeléseiket, amelyek a tagságot informálandó, a MOK honlapjára is felkerültek. Ezt követően több órás nyílt fórumon mutatták be programjukat a széles szakmai nyilvánosság számára. Jóllehet ez nem is alapszabály, hanem az esélyegyenlőség természetes, kulturált biztosítása.
Ezzel szemben nálunk, számos kamarai, vezetői megnyilvánulásokban a kollégák szándékos és kitartó félrevezetésével találkozhatunk. A májustól tartó, minden egyes gyógyszerészhez a szervezet által gondosan eljutatott és többször kiegészített, közösségi költségvetésből finanszírozott beszámolókból, tájékoztatókból, rendezvényekből, terjedelmes, az eligazodást segítő direkt „kampány felvilágosításból”, interjúból próbáljuk meg kihámozni a dokumentált kinyilatkoztatások lényegét.
Taxatíve néhány alapvetés:
Soha senki nem állította, sőt nem is támogatta, hogy a közforgalmú gyógyszertárban nem kell előírni a gyógyszerészek fizikai jelenlétét. Ezt ráadásul szervezetekhez címzetten hangoztatni méltatlan, felelőtlen, hamis hatásvadászat egy köztestületi vezető részéről. Kijelentette, és többszöri kérés ellenére, fél éves nagy poénkodások közepette, sohasem volt képes helyreigazítani. Jóllehet választások előtt állunk.
Miért nem lehet jó az a szakmai program, amit nem a kamara vezetője talált fel: Íme, néhány példa. Gyógyszerészi gondozás, terápia menedzsment program (1998-tól), majd Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottsága (MOSZ-MGYT-MGYK) ami megszűnt. Mára mint novum, SZEBB néven, egyébként remek programként, egyes elemeiben újjá született. Veszítettünk másfél évtizedet! A teljes ellátó lánc részvételével működő Gyógyszerügyi Egyeztető Fórumot (MOSZ 2011) az MGYK negligálja („be nem teszem oda a lábam”), mára (2023) megalakult a Gyógyszerészeti Egyeztető Fórum, igaz az MGYT kebelében, masszív MGYK támogatással, jórészt ugyanazzal a célkitűzéssel. Veszítettünk egy évtizedet. És hagy ne soroljam. Ilyen aktív a szürkeállomány, ilyen bőséges a humánerőforrás? Vagy ennyi időnk van? Nincs.
Hogyan is áll a folyamatos és harmonikus kormányzati kapcsolat, amikor az utóbbi hónapokban több olyan gyógyszerüggyel kapcsolatos alapvető horderejű előterjesztés „jött szembe”, amiről a MGYK vezetése - saját bevallása szerint - még nem is hallott? Vagy igen?
Hogyan áll az államtitkársággal állítólag közösen kimunkált gyógyszerellátási stratégia? Mikor is vitattuk meg? Higgyétek el, hogy jó lesz az! Amennyiben a gyógyszerellátásban működő különféle szervezetek és fórumok a kamara vezetőjétől eltérő álláspontot képviselnek, azokat ki kell zárni az érdekegyeztetésből. Igaz, hogy ők is gyógyszerészek a saját közösségi álláspontjukkal, de nem számítanak. Miután mindenki kötelezően a kamara tagja. Pláne, hogy a tisztségviselőik esküt is tettek. Pontosan mire is? Erre biztosan nem.
Miközben emlékszünk arra, hogy „Mindenkivel együtt fogok dolgozni, aki fontosnak tartja hivatásunk jövőjét…” (2011. elnöki programbeszéd). Ki ellenzi például a gyógyszerészi kompetenciák növelését? Hogyan is van az, hogy az etika kiválasztott őrei felelőtlenül és ízléstelenül, tartósan mocskolódhatnak nyilvánosan a világhálón, miközben ők képviselnek, sőt minősítenek minket? És ezt nem állítja le senki? Nincs ott egy vezető?
A sokszor emlegetett strukturális alapok valóban nagyon fontosak. A baj csak akkor van, ha az idő halad, a környezet változik, de mi nem. Na, ez történik már egy évtizede. Fejlődés viszont nincs változás nélkül. Hogy mik legyenek a strukturális alapok, annak rögzítéséből pedig nem illik kizárni senkit. Szakmapolitika nincs a legszélesebb körű egyeztetés nélkül. Nálunk sajnos van. Az évek telnek, legfeljebb - hogy el legyünk foglalva - aláírást gyűjtünk. Megoldottuk, hogy nincs már cikluskorlát sem. Így aztán egyeztetett strukturális alap sincsen, ezzel szemben viszont elhúzódó, évtizedes ügyek, azok garmadával. Dicséretes ugyan, hogy a magisztrális díjat sikerült fejleszteni (két esztendő alatt), ami valóban igen fontos. Jóllehet patikára vetítve átlagosan 10-12 ezer forint forrás-növekményt jelen havonta.
Tudom, hogy a kollégák megszokták már a „terjedelmes” anyagokat, de nem akarok kötetnyi „eligazítást” írni. Az idő halad, az egészségügyi ellátó rendszer forrong, a gyógyszerellátási lánc minden eleme gondban van. Gyártók, nagykereskedők, kórházi és közforgalmat biztosító gyógyszerészek egyaránt. Az elmúlt néhány hét dús szakmai programjai ezt megerősítették. Most kell közös álláspontok mentén lépnünk ahhoz, hogy esélyünk legyen a hivatás fejlesztésére. Ahhoz viszont párbeszéd kell. Változtatni kell a köztestületi vezetés szemléletében.
A gyógyszerészi hivatás kritikus pozícióban van. Ahhoz, hogy a korábban már kialakulóban lévő helyünket az egészségügyi ellátó rendszerben megőrizzük és továbbfejlesszük, az eltűnőben lévő társadalmi megbecsülést újraépítsük, továbbra is változatlanul a következő célkitűzéseket tartom kiemelten fontosnak:
• Gyógyszertárat kizárólag gyógyszerészi diplomával rendelkező szakember vezessen.
• A gyógyszerellátás szakmai biztonságát kizárólag az azt működtető gazdasági vállalkozás többségi, gyógyszerészi tulajdonban lévő irányítása garantálja.
• Haladéktalanul fel kell építeni azokat az évtizede jórészt megfogalmazott gyógyszerészi szolgáltatási feladatköröket, amelyek a páciens, a háziorvos és a gyógyszerész közötti szoros munkakapcsolatban hozzájárulnak az alapellátásban realizálható eredményes gyógyító tevékenységhez.
• Ezek kiemelten a megelőzésben, a szűrés területén, a gyógyszeres terápiák menedzselésében, a vakcináció, a krónikus betegellátás területén a receptírás vonatkozásában realizálhatóak. A feladatok ellátásához szükséges kompetencia és a felkészülés biztosítása nélkülözhetetlen.
• A kiszámítható és megfelelő mértékű gazdasági háttér nélkül az ágazat lélegeztetőgépre kerül. Ennek hiánya amellett, hogy beláthatatlan ellátási és gyógyszerbiztonsági következményeket hordoz, egyben akadályozza a szakmai programok építését. Haladéktalanul fel kell tárni a jelenleg jogszabályokban rögzített életszerűtlen, de forrásigényes tevékenységeket (41/2007. (IX. 19.) EüM r.), és megteremteni a szolgáltatásbővítéshez szükséges gazdasági feltételeket.
• Mindezekhez kapcsolódó szakmai programokat proaktív módon a legszélesebb gyógyszerész körben kialakítva szükséges megfogalmazni, nyilvánosságra hozni és azt képviselve a döntéshozó elé tárni. A szakmai megbecsülés társadalmi igényt teremt, egyben megalapozza a gazdasági biztonságot.
• Mindezekhez haladéktalanul meg kell szervezni a MGYK transzparens, az ellátási lánc valamennyi szereplőjével együttműködő, valóban köztestületi működtetését.
Minden kollégámat arra biztatok, hogy vegyen részt a gyógyszerész szakma értékeinek megőrzésében, segítse a hivatás fejlesztését. Ezt csak úgy tudja megtenni, ha tájékozódik, és véleményét rögzítve a kamarai választásokon, a változásra szavaz.
Bízom abban, hogy a nyíltság és az esélyegyenlőség nevében lesz „pár perc” számomra a tisztségviselőket választó küldöttközgyűlésen a bemutatkozásra. Amennyiben mégsem, akkor most megteszem:
Curriculum praxis Mikola Bálint
1971. Budapesti Eötvös József gimnázium
1976. Gyógyszerészi diploma Semmelweis Orvostudományi Egyetem
1982. „Gyógyszertechnológia” szakgyógyszerészi képesítés
1984. (doctor univ. Pharmaciae) gyógyszerészdoktor (gyógyszerhatástan - gyógyszerügyi szervezés SE)
1996. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szakközgazdász másoddiploma
2011. Gyógyszerellátási és népegészségügyi szakértő (OGYI)
Szakmai pályafutása 1976-ban az Alkaloida Vegyészeti Gyárban kezdődik, ahol részt vett a WHO EFTA konvenció előírásainak megfelelően a hazai GMP gyakorlati felépítésében. Ezzel összefüggésben 98 gyógyszerkészítmény gyártástechnológiai előiratát dolgozta ki, amelyek közül a mai napig több jelenleg is érvényben van. 1979-től dolgozik a közvetlen lakossági gyógyszerellátás, gyógyszertár, gyógyszerügyi/egészségügyi igazgatás, egészségbiztosítás területein. 1990-ben alapít jogelőd nélküli magángyógyszertárat, ahol jelenleg is dolgozik.
1991-ben hozza létre a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége civil szervezetet, amelynek több évtizeden át elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. A MOSZ munkaasztalán születik meg széleskörű kormányzati együttműködéssel a magyarországi privát gyógyszertár-működtetés modellje.
Részben a szövetség elnökeként, részben Bács-Kiskun megye privatizációs igazgatójaként nyílt lehetősége aktívan dolgozni a gyógyszerellátás strukturális átalakításában, az ország első kilencvenkettő állami gyógyszertára és a Calix Gyógyszerellátó Vállalat teljes privatizációjának irányításában, a nemzeti szakmai tulajdoni alapú hazai gyógyszerészet megteremtésében.
Az egyszintű többcsatornás gyógyszer-nagykereskedelem hazai kialakítása során, a Gyógyért – Hungaropharma Rt. átalakuláskor több évig a cég első Felügyelő Bizottságának elnöki feladatait látta el. Vezető kezdeményező szerepe volt a ma is működő Magyar Gyógyszer Rt és a Patika Egészségpénztár megalakításában.
Nevéhez fűződik 2011-ben a gyógyszerbiztonsági kérdések egységes szempontrendszerét kialakító és az ellátási láncban résztvevő valamennyi gyógyszerpiaci szereplő közös platformja, a „Gyógyszerügyi Egyeztető Fórum” alapítása.
Több mint négy évtizede dolgozik a tára mögött a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban. Napi, gyakorló gyógyszerészi munkája mellett jelenleg is részt vállal gazdasági területen a gyógyszerpiac, a gyártás, nagy- és kiskereskedelem, szakmai területen a gyógyszerészi gondozási és terápia menedzsment, a szolgáltatást fejlesztő programok alakításában, formálásában, szervezésében. Több tanulmányt és publikációt írt ezekben a témakörökben.
Két évtizede alapította a „Gyógyszertár” c. szakmai havilapot, amelynek mai napig, főszerkesztője. Szakkönyvek írásában, szerkesztésében és lektorálásában rendszeresen részt vesz. Korábban Szegeden, később Debrecenben a Gyógyszerésztudományi Kar Államvizsga Bizottságának elnöke. Évekig vállalt szerepet az OGYI Gyógyszerügyi Igazgatás Szakvizsga Bizottsága munkájában.
A humán insulin készítmények hazai terápiás bevezetésével összefüggő tevékenységének köszönhetően a Lilly előterjesztésére Indianapolis (USA) díszpolgára (1993) címet kapott. Szakmai és oktatói munkája elismeréseként nyerte el a „Szent-Györgyi Albert Centenáriumi Emlékérmet (1997.), a „Gyógyszerészetért” életműdíjat (2000.), a Batthyány-Strattmann László díjat (2001.) és a Magyar Arany Érdemkeresztet (2019.).
Dr. Mikola Bálint
