Régen történt, de még jól emlékszem arra, hogy gyerekként iskolaköpenyben ültünk a padban. Egyrészt elfedte a különbségeket, jelképe volt egy közösséghez tartozásnak, de volt egy további, fontosabb szerepe is: védte a köpeny alatti ruházatot és olykor minket is. Nem titkolom, én köpenypárti vagyok. Még mindig a gyerekkornál maradva, idővel szembesültünk azzal, hogy a különféle foglalkozásokat végzők más-más ruhát hordanak. A kéményseprő fekete, az erdész vagy katona zöld ruhát hord, míg az orvos és a gyógyszerész fehér köpenyt. Nyilvánvaló, hogy e mögött olykor (például a vadászok esetében) egyfajta praktikum vagy történeti okok húzódnak meg, de a munkában viselt ruházat kialakításánál sokkal fontosabb szempont lehet a tisztaság, a higiénia biztosítása, a balesetek, foglalkozási ártalmak, megbetegedések megelőzése.

Korábbi cikksorozatunkhoz hasonlóan most ismét egy nagyobb témakörrel, a munkavédelemmel, a munkavédelmi oktatással, valamint a munkaruházattal kívánunk foglalkozni, természetesen kiemelve a gyógyszertári szempontokat.

Kinek a felelőssége?

Nézzük először a felelősség kérdését! Egy európai uniós tagállam felelőssége elsősorban abban áll, hogy megalkossa a munkavédelmi jogszabályokat, és a munkavédelem terén a felügyeletet ellássa, az intézményeket működtesse.

A munkáltató felelőssége már sokkal konkrétabb. Például felel a munkavédelmi kockázatok megelőzéséért, a munkavédelmi oktatás és képzés megtartásáért, valamint azért is, hogy a munkavállaló olyan munkát végezzen, amelyet egészségi állapota szerint el tud látni. Felel az általa adott utasításokért, a kezelt veszélyes anyagokért, de a munkavállalót ért sérülésekért is. Felel továbbá azért is, hogy a munkavállalót megfelelő védőeszközökkel lássa el, azok használatáról kioktassa őt, és a használatot ellenőrizze.

A munkavállaló amellett, hogy jogosult a szükséges információkat megkapni a munkahelyi kockázatokról, felelős a saját egészségéért, az eszközök és védőeszközök, így a munka- és védőruházat megfelelő használatáért, a munkavédelmi ismeretek megfelelő elsajátításáért és az együttműködésért.

A legfontosabb jogszabályok

Nem könnyíti meg a munkáltatók helyzetét, hogy a munkavédelmi tárgyú, munka- vagy védőruházattal kapcsolatos jogszabályok rendkívül sokrétűek. Létezik európai uniós és nemzeti szabályozás is. A legfontosabb hazai, munkavédelemmel foglalkozó jogszabályok a 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (Mt.), a 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (Mvt.), valamint a 65/1999. (XII.22) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.

Védőruha, formaruha, munkaruha

A védőruha az egyéni védőeszközök tágabb csoportjába tartozik, azaz a munkavállaló egészségét és testi épségét védi a különféle fizikai, biológiai, vegyi hatásoktól. Egyéni védőeszköz minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel, tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a különböző folyamatokból és technológiákból eredő kockázatot az egészséget már nem veszélyeztető mértékűre csökkentse. Ilyen lehet egy védőszemüveg, maszk, speciális kesztyű, ruha stb. A védőruha jogszabályok által meghatározott védelmi képességekkel rendelkezik. Forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha rendelkezik az egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve egyéni védőeszköz típustanúsítvánnyal.

A védőruha, mint védőeszköz használata tehát a meghatározott munkafolyamatok esetén kötelező. Ezeket az eszközöket teljes egészében a munkáltató köteles biztosítani, karban tartani, tárolni. Látható, hogy a munkáltatónak a védőruha kapcsán nincs nagy szabadsága: ha az eszköz használata kötelező, akkor szinte csak abban dönthet, hogy kitől szerzi azt be. Gyógyszertárban védőruhát a laboratóriumi munka alkalmával, illetve a takarító személyzetnek takarításhoz írhatunk elő. Célszerű ezt a munkaköri leírásban jelölni. Ilyen lehet a megfelelő köpeny, védőszemüveg, kesztyű, vagy akár maszk használata.

Ezzel szemben a formaruha nem minősül védőeszköznek, mindössze a munkáltató arculatának megjelenítésére szolgál, például a pincérek esetében.

A munkaruha elsődleges feladata, hogy a munkatevékenységből adódóan óvja a munkavállaló saját ruházatát a szennyeződésektől, károsodásoktól, de akár részben helyettesítheti is azt (például gyógyszertári munkavégzéskor nem hordható utcai ruházat). A közönséges munkaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának védelmére terveztek, nem minősül védőeszköznek. A munkaruha kapcsán a munkáltatóra van bízva, hogy a munka jellegéből adódóan biztosít-e, és ha igen, akkor milyen munkaruhát. Az Mt. szerint a munkáltató köteles a munkáltató minden olyan költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítése kapcsán indokoltan merült fel (például a munkavállaló ruházatának koszolódása poros dobozok rakodása közben), így a munkáltató jól felfogott érdeke az olyan munkaruha biztosítása, amely kényelmes, biztonságos és megfelel az adott munkafolyamatoknak.

A munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a munkaruhán (hasonlóan a formaruhához) feliratok és logók által a cég arculatát is megjelentesse, de ezen túl a munkavállaló nevét, szakképesítését és beosztását tartalmazó kitűző is elhelyezhető rajta, ami a gyógyszertári munka során egyébként kötelező is (1997.évi CLIV.trv. 13.§ (6)).

A munkaruha „sorsa”

A munkaruha beszerzésének több formája is lehetséges, de megszokott az úgynevezett „ruhapénz” is, amikor a munkavállaló maga veszi azt meg, majd elszámol vele a munkáltató felé. Mindezek mellett költségmegosztás is lehetséges. A munkaruhának kihordási ideje van, ennek lejárta után a munkaruha „átmegy” a munkavállaló tulajdonába. A munkaruha természetéből adódóan viselése abban az esetben kötelező, ha a munkáltató ezt előírja, használatához nem kell külön oktatás vagy ismeret (mint a védőeszköz esetén). Ugyanakkor fontos megjegyezni, az Mt. úgy rendelkezik, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Így ha a munkáltató olyan, nem megfelelő (például hibás) munkaruhát biztosít, amely miatt a munkáltatót vagy mást kár ér, a munkáltató ezért teljes kártérítési felelősséggel tartozik.

Nem éri meg tehát a munkaruhán a minőség kárára spórolni. A dolgozó többnyire heti öt napot és napi nyolc órát tölt abban a munkaruhában, amit a munkáltató biztosít számára. Fontos, hogy ez az öltözet kényelmes és biztonságos legyen, megfelelő képet mutasson kifelé a munkáltatóról, de ezeken felül az is fontos, hogy erősítse a dolgozó méltóságát és önbecsülését.

Dr. Biczó Ágota személyi jogos gyógyszerész,
Dr. Szabó Ferenc jogász

(A következő részben a gyógyszertári higiénia és munkavédelem kerül sorra.)